Írta: Csende Gergely, Fotók: Babits László

Van, aki Harlemhez hasonlítja, szokták Chicago-nak is hívni, de a környékbeliek leginkább csak „gettóként” emlegetik. A Derék u. 22. szám alatt található panelház nem hiába kapott ilyen beceneveket: a helyi lapok rengetegszer számoltak már be ablakból kidobált pelenkákról, agresszív, kötekedő lakókról és bűnözésről is. Az ilyen történetek hallatán sokan hajlamosak egy kalap alá venni és kollektíven elítélni a ház összes lakóját, holott a Derék utcai társasház falai közt élnek olyanok is, akikkel semmi probléma nincs – köztük 21 család és 50 otthontalanná vált ember, aki csak szeretné újrakezdeni az életét. Cikkünkben a Refomix Kft. által működtetett átmeneti otthonok lakóinak szemszögéből próbáljuk meg bemutatni, milyen is az élet a hírhedt társasház felső három emeletén.

"Most lesz három hónapja, hogy itt lakunk a párommal és a gyerekekkel. Úgy hozta az élet, hogy időközben megszűnt munkahelyünk, a saját lakásunk pedig elúszott árverezésen. Hál’ istennek itt befogadtak minket, és tudunk félretenni, hogy később újra albérletbe költözhessünk. Az átmeneti otthon nélkül ez nagyon nehéz lenne" – mesélte nekünk Julianna, egyike azoknak a családanyáknak, akik a Refomix Kft. által működtetett Derék utcai intézményekben nevelik gyermekeiket.

Debrecenben összesen hét családok átmeneti otthona működik, ebből kettő a Derék u. 22. nyolcadik és tizedik szintjén, köztük, a kilencedik emeleten pedig egy 50 fő elhelyezését biztosító hajléktalanok átmeneti szállása működik speciálisan felnőtt férfiak és nők számára. Mivel mindhárom intézményt a Refomix üzemelteti, a tízemeletes lakóház ezen részén házirend van érvényben, és a lakókkal éjjel-nappal szakemberek foglalkoznak. Az itt élő családok és felnőttek tulajdonképpen teljesen különálló lakóközösséget alkotnak a házon belül, elválasztva az alsóbb szinteken tapasztalható körülményektől.

A Derék 22. története

Fotó: Babits László

Maga a társasház 1981-ben épült eredetileg nyugdíjasok számára. Azok, akik már nem tudták fizetni a nagyobb önkormányzati lakásukat, itt kaphattak egy minigarzont, a földszinten pedig létrehoztak nekik egy idősgondozási központot, amely még jelenleg is működik.

Később meglehetősen heterogénné vált a lakóközösség összetétele. A felső szinteken ifjú házasoknak adtak lakásokat, az 5-6-7. emeleti lakásokba pedig volt állami gondozottakat költöztettek be utógondozási program keretében. Ők jelentették később a fő feszültségforrást a házban.

„Gazdátlanok voltak, senki se felügyelte őket. Állami gondozottként nem igazán tanulták meg, hogyan kell önállóan élni. Teljesen egyedül voltak, ezért aztán mindenféle botrányok történtek: állítólag kihajítottak egy mosógépet az erkélyen, pelenkákat dobáltak fentről, és egy időben még prostitúcióról is lehetett hallani pletykákat” – emlékszik vissza Mercédesz, a 8. emeleten működő Fecske családok átmeneti otthonának intézményvezetője.

Mercédesz 1999 óta dolgozik itt, munkáltatója, a Refomix Kft. pedig 1995 óta tevékenykedik a házban. Akkor 40 db lakást kaptak az önkormányzattól, arra a célra, hogy otthontalan családokat és hajléktalan embereket lássanak el. Hiába működtek szinte problémamentesen, a ház rossz híre sajnos őket is megbélyegezte.

Később aztán a volt állami gondozottakat a 2000-es évek elején kilakoltatták, mert megszüntették az utógondozói programot, a lakásokat pedig megpályáztatták önkormányzati bérlakásként. Az egykori lakók is pályáztak, így közülük néhányan ugyanitt nyertek bérlakást, és azóta már önkormányzati bérlőként élnek a házban. Úgy tűnik azonban, hogy a problémák azóta sem szűntek meg.

„Mióta ide kerültem 1999-ben minden reggel érzem a liftben a vizeletszagot. Mintha apáról fiúra szállna ez a hagyomány. Mindig vannak gyanúsítgatások, de valahogy sosem lehet bizonyítani, hogy ki a tettes” – mondta Mercédesz.

Fent más a helyzet

Látogatásunkkor mi is inkább a lépcsőket választottuk. Amint a szemetes és összefirkált lépcsőházban felsétáltunk a nyolcadik emeletre, és megálltunk a Fecske kaputelefonja előtt, olyan érzésünk támadt, mintha egy hermetikusan lezárt területhez érkeztünk volna. Belépve azonnal feltűnt a tisztaság és az enyhe Domestos-illat. A családok segítésével foglalkozó szakemberek számára kialakított irodában már vártak minket az átmeneti otthonok intézményvezetői, Mercédesz és Annamária. Nem akartuk őket feltartani, hiszen rájuk és kollégáikra összesen 21 család van bízva.

Mercédesz és Annamária, a Fecske és a Fészek átmeneti otthonok intézményvezetői - fotót készítette: Babits László

Mint elmondták, az átmeneti otthonoknak alapvetően az a rendeltetése, hogy elhelyezést nyújtsanak a bajba jutott családoknak, és ne kelljen a szülőt elválasztani a gyermekétől a család otthontalansága miatt. Elvégre gyermek az utcán nem élhet.

Az intézmény a nap 24 órájában nyitva van, vagyis a lakóknak állandóan rendelkezésükre áll egy szakember, akihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük. Napközben többnyire hivatali ügyek intézésében segítenek (például, ha a családok valamilyen támogatást vagy segélyt igényelnének), de ha kell, gyermekneveléssel vagy (pszichológus segítségével) magánéleti problémákkal kapcsolatban is tudnak tanácsokat adni.

Bár ezek a családok valóban nehéz helyzetben vannak, ahogy Annamária is fogalmazott, tulajdonképpen olyanok, mintha bármelyikünk szomszédjai lennének. Zömében albérletekből jönnek, ahol megszűnt a bérleti szerződésük, vagy elküldte őket a főbérlő, mert eladta a lakást. Mivel javarészt alacsony iskolázottságú emberekről van szó, általában csak alkalmi munkákat kapnak, és az így szerzett kevés jövedelmükből épphogy túl tudják élni a mindennapokat. Ezért ha hirtelen el kell valahonnan költözniük, akkor nincs annyi megtakarításuk, hogy ki tudják fizetni az új albérlet kaucióját, így sokszor átmeneti otthonokban kötnek ki.

Az is gyakran előfordul, hogy egy családnak azért kell ideköltöznie, mert a korábbi lakásukban több generáció zsúfolódott össze egy ingatlanon belül, vagy nem volt megfelelő a lakás komfortfokozata, így a gyermekjóléti szolgálat ide helyezte át őket. Ezen kívül sajnos találkozhatunk olyanokkal is, akiknek válás vagy devizahitel-probléma következtében kellett elköltöznie. „Volt olyan családunk is, aki a kivitelező hibájából nem kapta meg a használatbavételi engedélyt a kész házra, így a banki kölcsönt sem, de mivel valahol lakniuk kellett, ideköltöztek” – mesélte Mercédesz.

A hajléktalanok átmeneti szállójára sem csak az utcáról kerülnek az emberek, hanem vannak, akiket az albérletükből rúgtak ki, vagy lakásmaffia-ügybe keveredtek. Mivel többen is dolgoznak közülük, a munkahelyükön sokszor nem is tudják, hogy amúgy hajléktalanszállón élnek.

A hajléktalanok átmeneti szállásának folyosója - fotót készítette: Babits László

A lakóknak mind a három intézményben havonta térítési díjat kell fizetniük. Ez az összeg a családoknál felnőttenként 6000 Ft, gyermekenként pedig 4200 Ft - vagyis egy átlagos magyar négytagú család, ahol mondjuk van egy szülőpár és két gyerek, összesen 20.400 Ft-ot fizet egy hónapban egy összkomfortos lakásért, plusz a szolgáltatásokért (pszichológus, gyerekfoglalkozások, programok, adományok). A gyermekvédelmi törvény értelmében a családok ellátási ideje 12 hónap, ami legfeljebb 6 hónappal hosszabbítható meg. A hajléktalanok átmeneti szállásán ez az ellátási idő maximálisan 2 év lehet, nekik 6900 Ft havi térítési díjat kell fizetniük. Azért ilyen alacsonyak a térítési díjak, hogy a lakók közben takarékoskodhassanak, munkát szerezhessenek, és később szociális bérlakásba vagy albérletbe költözhessenek.

A békés együttélést házirend szabályozza

Ezek a szabályok persze nem betarthatatlanok. A családok átmeneti otthonában jogszabály írja elő a házirend tartalmi elemeit. Az egyik legfontosabb a látogatási időre vonatkozik. Mivel gyermekjóléti intézményről van szó, a lakók csak délután 3 és 7 óra között fogadhatnak vendégeket.

Emellett takarítási rend is működik, amit a családok és a hajléktalan lakók is nagyon komolyan vesznek, hiszen a lakókörnyezetét mindenki a magáénak érzi. Az intézményvezetők a környezettudatosságra is igyekeznek rávezetni a lakókat.

A házirend súlyos megszegése esetén az intézmény felmondja a megállapodást az adott lakóval, és kiköltöztetik. Szerencsére ilyenre nem sűrűn kerül sor. „Apróbb szabályszegések persze előfordulhatnak, de azok nem olyan mértékűek, hogy veszélyeztessék a ház életét, és komoly következményeket vonjanak maguk után. Az, hogy egy átlagos albérlethez képest milyen elenyésző az a térítési díj, amit a lakóknak fizetnie kell, kellő visszatartó erő, hogy ne vétsenek a házirend ellen. Nagyon nagy kincs az, hogy itt lakhatnak” – mondta Annamária, a tizedik emeleti Fészek átmeneti otthon intézményvezetője.

Ablakból kidobott koszos pelenkák és égő edények

Fotó: Babits László

Ezzel szemben lent nincsenek ilyen szabályok, és ez meg is látszik a környezeten. Gyakran lehet látni használt pelenkákat a ház előtt, a lépcsőház szemetes és büdös, rágyújtanak bent, az előtetők födémein szemét hever, a liftben pedig olykor nem csak vizeletszagot lehet érezni. Állítólag van, aki ételmaradékokat dobál ki az emeletről, ezért a ház körül megjelentek a patkányok is. Hiába jön ki az ÁNTSZ, hiába próbál intézkedni az önkormányzati ingatlanok kezelésével megbízott Cívis Ház Zrt, a tetteseket nehéz elkapni.

Mint azt az intézményvezetők elmondták, a ház egyik sajátossága, hogy az egész önkormányzati tulajdon. Ez tehát meg is magyarázza, hogy miért nem olyan rendezett a ház állapota: mivel senkinek sem áll pénze benne, a lakók nem érzik annyira sajátjuknak, hogy törődjenek vele.

"Ha a ház föl lenne újítva, az változtatna a lakók hozzáállásán is. Az emberekre jellemző, hogy ha valahol koszt és kuplerájt látnak, akkor ott hajlamosak elhanyagolni a környezetüket. Viszont ha rendezett a környezeted, akkor az visszahat rád is" – fejtették ki az itt dolgozó intézményvezetők.

A lift ajtaja - Fotó: Babits László

De sajnos nem csak a higiéniával szokott gond lenni:

"Tavaly egy égő olajjal teli lábost hajított ki valaki az ablakból, ami aztán egy babakocsit toló édesanya mellett csapódott be. A hölgy föltelefonált hozzánk, hogy elpanaszolja. Kimentünk, megnéztük, kiderült, hogy nem tőlünk dobták ki, mert mondta a hölgy is, hogy lentebbi szintről látta, hogy kidobják. De megint nem tudta senki, hogy ki lehetett az. Az ilyenre nem nagyon lehet mit mondani, csak azt, hogy azok az emberek, akik így viselkednek, nem bérházba valók. Egyszerűen nincs bérházi kultúrájuk" – folytatták.

Ilyen eset nem csak pelenkákkal és edényekkel szokott megtörténni: volt már olyan, aki hűtőszekrényt és bútorokat is látott kirepülni az egyik ablakból.

Kérdés, hogy hogyan lehetne kiszűrni a problémás lakókat.

A város tulajdonában lévő ingatlanokat kezelő Cívis Ház vezetője, Kováts Ákos tavaly a haon.hu megkeresésére elmondta, hogy a kilakoltatásnak milyen akadályai vannak. Bár hozzájuk is gyakran érkeznek bejelentések, ha sikerül is kideríteni, hogy melyik lakóval van probléma, tanúskodni már senki sem akar ellenük.

A hasonló problémákat mániákusan (és általában kontraproduktívan) etnikai oldaluknál megragadó Jobbik persze nem tudja elfogadni ezt a magyarázatot: Herpergel Róbert debreceni önkormányzati képviselő szerint már a lakásokra történő licitálásnál "ki lehetne szűrni a normális lakók közé beilleszkedni képtelen cigányokat".

A bérlakáshoz jutási rendszer viszont nem vizsgál szociális együttélési alkalmasságot. Eleve nem is nagyon lehet az ilyesmit felmérni, csak a gyakorlatban derülnek ki az esetleges problémák. Ezzel viszont az a baj, hogy bármi történik, nehéz kideríteni az elkövetőt. Így tulajdonképpen büntetlenül lehet garázdálkodni a házban.

A problémák kezelésére a Cívis Ház megbízott egy biztonsági céget, hogy felügyelje a házban a rendet. Az őrnek az a feladata, hogy este hattól reggel hatig cirkáljon a szintek között, és ha bármilyen rendbontást észlel az este folyamán, akkor arról feljegyzést, jegyzőkönyvet kell készítenie. Napközben viszont nem kell ott lenniük, így aztán nem is látják, hogy kik nem viselkednek kulturáltan.

Ezért lenne jó megoldás egy kamera – javasolják az intézményvezetők. Ha egy kamera föl lenne szerelve a házzal szembeni villanyoszlopra, akkor ki lehetne deríteni, hogy például melyik erkélyről potyognak a pelenkák.

Erkélyről ledobott tárgyak nyomai az üvegfelületen - Fotó: Babits László

Konfliktusok

Több, haon.hu által megkérdezett, önkormányzati bérlakásban lakó is panaszkodott, hogy gyakoriak a konfliktusok és atrocitások a problémás lakókkal. Ezek általában azért alakulnak ki, mert valaki megrongálja a csengőjüket vagy a postaládájukat.

Kérdeztem az Refomix-intézmények vezetőit és lakóit, hogy velük szoktak-e kötekedni vagy erőszakoskodni a házban, de mint elmondták, ilyenről szó sincs:

"Mikor az ismerőseim meghallották, hogy itt dolgozok ’99 óta, és mondtam nekik, hogy soha semmilyen probléma nem ért még a házban, nem hittek nekem. Nevettem is, amikor olvastam az egyik itt lakó nyilatkozatát az újságban, hogy csak késsel a zsebében mer már a házban járkálni. Pedig én még fiatal lányként kerültem ide, amikor elvégeztem az egyetemet, ennek ellenére bennem sosem volt félelem. Hozzáállás és tisztelet kérdése. Azt vallom, hogy ha emberszámba veszem a másikat, és megteszem, hogy köszönök neki a lépcsőházban, akkor visszaköszönnek, és nincs mitől tartani" – fejtette ki Mercédesz.

Megkérdeztem, a családok átmeneti otthonának egyik lakóját, Juliannát is. Ő szintén a kölcsönös tisztelet fontosságát hangsúlyozta:

"A lényeg, hogy köszönni kell, mert ez a legalapvetőbb dolog, de ezen kívül nem szabad komolyabban kommunikálni velük, és akkor nincs gond."

Ahogy egy másik lakó lefestette nekünk, a dolgok inkább estefelé szoktak elfajulni a ház előtt. Olyankor már a gyerekeket se szívesen engedik le kíséret nélkül.

"Amikor a lenti családok megkapják a különböző összegeket, már nappal elkezdődik az italozás, estig megy a buli, és olykor verekedések is szoktak lenni. De hál’ istennek este van a földszinten egy éjjeliőr, aki ilyenkor intézkedik, és szól az illetékeseknek."

Amikor arról kérdeztem, hogy szerinte mi lenne a megoldás, meglepően szolidáris választ kaptam:

"Nekik is kell valahol lakniuk. Az nem megoldás, hogy kiköltöztetjük őket falura."

Az intézmények területén rend és nyugalom honol

Folyosó a hajléktalanok átmeneti szállásán - Fotó: Babits László

Az intézményeket működtető Refomix alapvetően állami normatívából és kisebb részben pedig önkormányzati támogatásból gazdálkodik. Emellett az otthonokban térítési díjat is kérnek a lakóktól, de az egy mai albérleti díjhoz képest elenyésző, inkább jelképes összeg. Éppen ezért a családok és a hajléktalan lakók nagyon megbecsülik, hogy itt lakhatnak.

A térítési díj fedezésére több forrásból is tudnak gazdálkodni: a családoknál zömében a főállású anyaság a jellemző (GYES vagy GYED), emellett ott van a családi pótlék is. Sokan dolgoznak is: a tizedik emeleten például a 11 családból 9-nél legalább az egyik felnőtt dolgozik. Így tudnak félretenni is.

"Ezért is mondjuk nekik, hogy tervezzenek, takarékoskodjanak. Anélkül semmi értelme nincs az intézményi életnek. A jövő szempontjából fontos, hogy a szülő megtanulja, hogyan kell beosztani a pénzt és félretenni. Persze nem kényszeríthetjük őket, hogy takarékoskodjanak, de motiváljuk őket, mert különben nem tudnak elindulni az életben."

Mint azt Judit, a hajléktalanok átmeneti szállásának vezetője elmondta, sokan tanfolyamokat végeznek el, hogy nagyobb esélyük legyen a munkaerőpiacon:

"Volt olyan fiatalember, aki az ittléte alatt informatikából és angol nyelvből középfokú érettségit szerzett, anélkül, hogy órákat vett volna vagy póttanárhoz járt volna. Az egyik itt lakó lány úgy végezte el a vám és pénzügyőri tanfolyamot, hogy a csoportjából összesen hatan csinálták meg. Attól még, hogy szegények, ugyanolyan értelmes emberek ők is, akik szeretnének változtatni az életükön. Csak segítség és idő kell nekik."

Mire az átmeneti szálláson letelik a két év, addigra a hajléktalanként beköltözők többségének sikerül annyi pénzt megtakarítaniuk, hogy utána albérletbe vagy bérlakásba tudjanak költözni, és lábra tudjanak állni. "Nem jellemző, hogy visszakerülnének oda, ahonnan érkeztek, hanem mindig sikerül egy szinttel feljebb lépniük az életben" - mondta az intézményvezető.

A családoknak már nehezebb boldogulniuk a mai világban. Vannak olyanok, akiknek sikerül albérletbe vagy önkormányzati bérlakásba költözni miután letelik a másfél év, de sokuknak, főleg az egyedülálló anyukáknak nem könnyű az elindulás.

Egyedülálló anya az átmeneti otthonban - Fotó: Babits László

"Mivel képzetlenek, a munkaerőpiacon eleve hátrányos helyzetből indulnak. Aki akar, az persze talál valamilyen munkát, de az emberek manapság nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak: ha nem közmunkából élnek, akkor legtöbbször feketén kell dolgozniuk vagy alkalmi munkákat kell vállalniuk, és sokszor át is verik őket (több ESZOSZ-károsult is van a családok közt). Az nem annyira jellemző, hogy valakinek évekig ugyanaz lenne a munkahelye" - magyarázta Annamária.

Emellett, mint arra az intézményvezetők is rámutattak, Magyarországon meglehetősen rossz a lakásszektor struktúrája. Nincs kiterjedt bérlakásrendszer, hanem zömében magántulajdonú lakások vannak Debrecenben, amelyek bérleti díjai rendkívül felmentek az utóbbi időkben.

Tovább nehezíti a családok helyzetét, hogy nincs nagyszülői hátterük vagy családi kapcsolatrendszerük, ami tudná őket támogatni, amikor bajba jutnak. Csak önmagukra és a szociális hálóra számíthatnak. Ennek megfelelően Mercédeszék azt tapasztalják, hogy sokszor hiába sikerül „kigondozniuk” albérletbe egy családot, később visszakerülnek az átmeneti otthonba.

Vidám lurkók az átmeneti otthonban - Fotó: Babits László

"Az a másfél év, amit a családok az átmeneti otthonban tölthetnek, sok esetben nem elég ahhoz, hogy rendezni tudják az életüket, és a megkezdett folyamatokat véghez vigyék (főleg ha valamilyen elhúzódó jogi ügyük van folyamatban). Hiába gyűjtenek össze pár százezer forintot egy albérletre, az elmegy kaucióra, bérleti díjra, utána ha elveszíti a szülő a munkahelyét vagy történik valami, és nem tettek félre tartalékpénzt, akkor könnyen „visszaesnek”. Visszaforognak a rendszerbe, és újra jönnek kérelmezni átmeneti lakást" – magyarázta Mercédesz.

A családoknak tehát több időre lenne szükségük, hogy lábra tudjanak állni vagy esetleg képezni tudják magukat. Ugyanakkor az átmeneti otthonban tölthető időt meghosszabbítani nem lehet. A törvény nem engedi, hogy a 12 plusz 6 hónapos ellátási időt még tovább hosszabbítsák.

Másfajta konstrukcióra is szükség lenne: kiléptető lakásokra. A jogszabály lehetőséget ad un. félutas házak létesítésére, ahol viszonylagos önállósággal élhetnek a családok, kevésbé merev intézményi keretek közt. Egy következő lépcsőfok az átmeneti otthon és az albérlet között: a család fizet egy nagyon kedvező térítési díjat, de már fizeti a rezsit is. Ezáltal jobban rá lehet őket vezetni az önálló életre. Ilyen kezdeményezésre szükség lenne Debrecenben is.

A problémák generációról generációra öröklődnek

"Lassan 16 éve dolgozok itt. Volt már olyan fiatal szülő nálunk, aki még annak idején gyerekként élt itt a családjával. Ebből is látszik, hogy a családi minta mennyire meghatározó. Ez mindannyiunkra igaz: amiben felnövünk, az nagyon erősen rányomja a bélyeget az életünkre. Nekünk Annamarival az is lenne igazából a küldetésünk, hogy egy kicsit megtanítsuk a családokat arra, hogy ne ugyanazt vigyék tovább, amit a szüleiktől láttak, hogy intézményről intézményre, albérletről albérletre költözünk, hanem tervezzék az életüket. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a gyerekeknél, hogy hangsúlyozzuk nekik a tanulás fontosságát. Semmi mással nem tudnak kitörni az életben, csak azzal, ha tanulnak" – fejtette ki Mercédesz.

A játszószoba - Fotó: Babits László

A családok átmeneti otthonában kialakított játszószoba lehetőséget ad a szakembereknek, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel. Előírás szerint heti rendszerességgel tartanak kézműves- és játszófoglalkozásokat, melyek során kicsit közelebb kerülhetnek a gyerekekhez és bizalmas kapcsolatot alakítanak ki velük. Ezen kívül számos közösségi eseményt, kirándulásokat és ünnepeket is szerveznek a családoknak.

Az átmeneti otthon falait színes plakátok díszítik - Fotó: Babits László

A szakemberek és a családok között már az első találkozáskor meglehetősen bizalmas kapcsolat jön létre, hiszen amikor a szülők beadják a kérelmüket, el kell beszélgetniük az intézményvezetőkkel, és vázolniuk kell nekik az élethelyzetüket. Mint Annamária is elmondta, ilyenkor nagyon sokat számít az adott szakember személyisége, hogy hogyan tud megközelíteni egy bajba jutott családot. A szülők gyakran nagyon kétségbe vannak esve. Szerencsére a helyzetük nem reménytelen.

Így tudsz adományokkal hozzájárulni a Derék u. 22-ben lakó családok és hajléktalan emberek boldogulásához:

A Derék utcán lakó családok átmeneti otthonában ruhákra mindig szükség van, de emellett tárgyi eszközökre is igény lenne: edényekre, vagy a kisgyerekes családoknak játékokra, esetleg babakocsira. A hajléktalanok átmeneti szállásán a lakók szeretnek olvasni, ezért ha valaki tudna újságokat, folyóiratokat, vagy szépirodalmi könyveket adományozni, akkor annak nagyon örülnének.

A Refomix munkatársait ezeken a telefonszámokon lehet elérni:

• 06-52-414-315 - Fecske Családok Átmeneti Otthona
• 06-52-475-030 - Fészek  Családok Átmeneti Otthona
• 06-52-541-605 - Hajléktalanok Átmeneti Szállása